A Mediawave-hez is közelálló, többször fellépő (filmes zsűritag is volt), Lakatos Mónika, a Romengo és a Cigány Hangok énekesnője kapja a Womex idei életműdíját a budapesti világzenei expón október 24-én. Az előadó, aki a Muzsikás (2008) után a második magyar díjazott a Womex történetében, fellép a rangos eseményen a Müpában. Az online sajtótájékoztatón Weyer Balázs, a szervező Hangvető programigazgatója jelentette be a hírt. Elmondta, hogy méltatásában a Womex kiemelte: csodálatos hangja mellett Lakatos Mónika művészetében hitelesen közvetíti az érzelmeket, sokrétűen jeleníti meg a cigány hagyományokat. Hozzátette: az 1994 óta évről évre megszervezett világzenei expón Lakatos Mónika lesz az első cigány életműdíjas (Womex Artist Award). (videó a részletekben)

A címben szereplő tehetségbemutató program a Kreatív Európa projekt része, és a Hangvető a projekt vezetője. Ez az eddigi legnagyobb magyar vezetésű Kreatív Európa projekt. Georgi Popov bolgár muzsikus sokat hivatkozik a Mediawave-re, lásd a "részletekben". A fotók a Mediawave-es esküvőjén készültek.

A zsűri két első helyet hirdetve idén a Kellene Kis Kert és Zséka produkcióját találta a legjobbnak! A szombathelyi Kellene Kis Kert régi barátunk, együttműködő partnerünk. A hegedűvirtuóz Horváth Dániel "Dudu" vagy 10 éve rendszeres résztvevője a Mediawave zenei műhelyeinek. Jelenleg a 2020 Trubadúrjai Európai Uniós világzenei projekt résztvevője, amelyben magyar, szerb, francia és belga muzsikusok ekresik a közös út lehetőségét. Videó a mellékletben.

"Kedves barátaim, rokonaim! Szomorú szivvel kozlom,hogy szeretett ferjem, baratom, lelki tarsam,akivel 54 évig egyutt eltunk, gyermekeinket felneveltuk, egyutt alkottunk, három honapi szenvedes utan elment!
Alkotasai, fognak emlekeztetni ra hosszu idokon át! Szeretettel Gizella"

Kaptuk a szomorú hírt az abdai származású festőművész Varga Gizellától, aki több mint 50 éve, a bécsi Művészeti Akadémián megismerkedve ment férjhez és költözött Teheránba a fiatal filmrendező párjaként. Khoszrou kétszer volt a Mediawave zsűritagja és kettőjüktől, majd lányuktól, Szamirától rengeteget tudtunk meg a perzsa kultúráról. Khoszrou később Európa szerte ismert filmrendezővé vált. A részletekben egy hoszabb megemlékezés olvasható róla a Magyar-Iráni Baráti Társaság elnökétől és egy régi filmje is megtekinthető (Az elveszett rekviem), amely a II. világháború után iránba menekült több százezer lengyel emlékezetéről szól.

Az első, 1991-es Mediawave zsűritagja volt, és plakátja is az ő festménye alapján készült. Azért hívtuk meg, mert már a 80-as évek eleje óta, az internetmentes, ráadásul zárt szocialista világban is eljutott hozzánk a híre, hogy milyen fontos dolgokat tesz a távoli Sepsiszentgyörgyön. Majd 2012-ben élőben festett Grencsó István élő zenéjére, ebből tekinthető meg egy részlet a mellékletben. De inkább beszéljen róla környezete:

"Isten nyugtassa Kiss Béla tanár urat, akinek a művészetek iránti szeretete sok sok generáció életét határozta meg. A művészfilmjei, amiket a Mikóban mutatott be nekünk, ikebanái, stb. magas szintű ismertetése nélkül nem lenne most ez a művészeti MAG, ami most van Sepsiszentgyörgyön. Ez a sok tehetséges képzőművész, akik eljutottak a szélrózsa minden irányában, mind, mind tőle kaptak útravalót.
Béla megtanított minket figyelni a részletekre, a szépségre, a humorra és még mindig azok a filmek jutnak eszembe, ha művészfilmre gondolok, amiket nála láttunk vagy 25 évvel ezelőtt. Isten áldjon utadon." (Melkuhn Andrea)
A Székely Hirmondó 2018-as cikkének részlet: "Kiss Béla 1942. január 1-jén született Sepsiszentgyörgyön, és 1969-ben diplomázott a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Akadémia monumentálisfestészet szakán. Előbb Szatmárnémetiben és Baróton volt rajztanár, majd 1972-től nyugdíjazásáig a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban. Bár szigorú ember hírében állt, diákjai hamar megkedvelték, hiszen óráit új, számukra eddig ismeretlen stílus jellemezte. Délutáni fakultatív művészeti foglalkozásain például zene-mozgás-kép kombinációjával kísérletezett, de dzsesszklubot is szervezett, és ikebana-kört is vezetett.
1970-től tagja a Képzőművészeti Alapnak, és 1990-től a Képzőművészeti Szövetségnek. Nagyméretű táblaképeket, nonfiguratív műveket festett és mozaikokat, al secco falképeket, sgraffitokat, valamint fali fémplasztikákat készített Sepsiszentgyörgyön, Temesváron, illetve Kovásznán. Számos csoportos és egyéni kiállítása is volt Szatmárnémetitől, Kolozsváron át Kézdivásárhelyig és Sepsiszentgyörgytől Budapestig, illetve Bécsig. Munkásságát egykori diákja, Albert Levente képzőművész foglalta össze erre az alkalomra írt dolgozatban, amelyet Vécsi Nagy Zoltán olvasott fel a jelenlévők népes tábora előtt. Kiss Béla egészségi állapota azonban nem engedte, hogy személyes jelenlétével tisztelje meg a július 27-ig látogatható tárlata megnyitóját, így csak szelleme lebegett a festményeivel díszített falak között.
A hetvenes évek közepén „a szaxofon hangjára, a néger spirituáléra, Coltrane zenéjére hívja fel a figyelmet, apránként bemutatva a klasszikus dzsessz legismertebb alakjait. Az absztrakt expresszionizmusról, gesztusfestészetről, pop-artról, az abszurd színházról, a filmes új hullámról beszélt, olyan dolgokról, amivel szívesen szabadultunk ki mi, diákok, a tananyag kötelékéből, és jószántunkból lettünk művészeti események, dzsessz-audíciók résztvevői. Képzőművészethez való kötődésemben döntő szerepe volt Baász Imre mellett a Kiss Bélával való találkozásnak. Ők voltak, akik a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején lendületbe hozták a sepsiszentgyörgyi képzőművészeti életet” – írta róla többek között a méltatója.
 

Régen villant meg a több mint 30 éves múltra visszatekintő, győrszentiváni őspunk zenekar szülővárosában, az egyetemi klubban. A járványhelyzet miatt láthatólag ki voltak éhezve a rajongók és a zenekar is. És egy nagyon jó hangulatú koncert kerekedett, amit a Mediawave csapata rögzített a 80-as évek győri fiataljairól készített filmes gyűjtőmunka részeként. Itt most két számot nyilvánosságra hozunk a koncertből a mellékletben.

"Kossuth-díjas szerbiai író, költő, műfordító. A vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja" - írja róla a Wikipédia. Nekünk kedveskedve "Ottó bácsi" vagy egyszerűen Ottó, aki nagy fontossággal bírt a Mediawave korai történetének alakulásában. Talán mára már kissé elhomályosult az a tény, hogy a Mediawave egyik vastag főgyökere a példaadóan progresszív és kísérletező nyolcvanas évek vajdasági művészeti életéig nyúlik vissza, amelynek már akkor is Ottó volt az egyik vezéregyénisége. A Mediawave második évétől, több mint 10 éven át a nemzetközi filmes zsűrink tagja és egyben a formálódó filmes irányultságunk alakítója. Amelyben sok kalandban volt része, pl. kínai zsűritaggal egy tibeti témájú film kapcsán, vagy a világhírű ukrán operatőr-rendező Elem Klimovval. És nem kellett sok év mikorra meg tudtuk fogalmazni tényleges szerepét: ő vált a Mediawave szellemi védnőkévé és maradt napjainkig. Persze egy idő után az idősödés nem tette  lehetővé a mindenkori személyes részvételt, de ha nem jön a járvány, akkor április végi Mediawave-en nagy beszélgetés lett volna vele az iszkázi Nagy László emlékházban. Amit pótlásként - reméljük - szeptember 17-19 között meg tudunk valósítani. Ottó 80, a Mediawave 30. De már csak a kor okán is Ottóé az elsőbbség.

2001-ben fejeztük be Villányi Lacival, az 1996-ban forgatni kezdett, jugoszláv háborúkkal terhel, szokványosnak nem nevezhető Tolnai Ottó portré készítését, "A flamingó térde" címmel. E szép kerek évfordulóra elevenítsük fel a 20-25 évvel ezelőtti történéseket. A film ide kattintva tekinthető meg.

A vajdasági származású festőművész, aki a jugoszláv háborúk elől menekülve telepedett le egy Somogy megyei kis községben, Somogyfajszon. Amikor az Ördögkatlan Fesztivált elhagyva, a Mediawave Nyári Tábora és közösségi Együttléte Somogyfajszra költözött, hamar kapcsolatba kerültünk Nemes Pistával. Nem volt nezés a közöshang megtalálása a közös jó barát, Tolnai Ottó révén nem volt nehéz. Ottóék egyébként jártak ott nála. Tavaly két tehetséges, erdélyi filmes táborlakó készített róla egy szép és sikeres portréfilmet, amelyett több fesztivál programjába is beválogattak. E filmet meg lehet tekinteni a mellékletben, ezzel búcsúzunk Pistától. További információk életpályájáról ide kattintva tekinthetők meg a Szabad Magyar Szó (Szabadka) hírében.

Még 2018-ban határozta el Villányi László (szerkesztő) és Hartyándi Jenő (operatőr/vágó), hogy sorozatot készítenek napjaink költőiről. Minden költőt arra kérnek, hogy fél órányit válogasson ki verseiből és lakásán mondja el azokat. E versek és a közeg, ahol a költő él és dolgozik adja e versfilm-sorozat lényegét. A forgatás már 10 helyen lezajlott és a napokban elkészült az első rész, a 93. évében járó, Lator László Kossuth-díjas költőről, amit itt lehet megtekinteni.

Aki azt hiszi, a zenegyűjtés amolyan unalmas, tudományos dolog, az üljön Etiópiában katonákkal megrakott kamionban, katlevelet rágó, egy napja nem aludt, rángatózva kommunikáló sofőr mellett. Efféle élményeiről is beszámol Both Miklós a Válasz Online-nak, de interjúnkból kiderül az is, mi köze az igazi „rasztafárinak” Kodály Zoltánhoz, vagy az amazóniai erdőtüzeknek a Hotel Californiához. Továbbá, hogy miért olyan kórosan átpolitizált a világunk manapság. Figyelem: az elmélyülést kiküszöbölni igyekvő médiaműködés korában most igazán elmélyült beszélgetés következik.