2018.04.30. 22:40
A nyári melegben nagyon nehéz volt úgy sétálni a Duna mellett az erőd felé, hogy ne ugorjunk le egy kellemes láblógatásra a hűsítő vízhez. A körülbelül 15 fokos víz néhány látogatónak már strandidőt jelentett és megmártóztak a hideg vízben. Legtöbben a napozást vagy a parton való alkotást választották és a Dunára csak a sörök/borok hűtését hagyták. Nem volt sok időnk a víznél hűsölni, ugyanis előre lefixált programunk volt a vasárnap délutáni The Flock Project által bemutatott faltánc, amely látványát tekintve az Együttlét legnagyobb szabású, egyéni produkciójának ígérkezett. Az akrobatikus csapat számára nem volt ismeretlen a terep, hiszen tavaly is betáncolták a komáromi erőd Duna bástya falát. Remekül felépített műsort láthattunk: az egyszerű pózokon és ugrásokon át, egészen a szaltó-kombinációk és páros trükkökig fokozták a produkciót. A bemutató élvezetét tovább fokozta Ferenczi György és a Rackajam muzsikája, melyek remek talpalávalót biztosítottak a falon repkedő táncosoknak.
A faltánc után a közönség a pázsiton kezdődő műsorra kapott invitálást, ahol a szilágysomlyói Játékakadémia amatőr színjátszó csoportjának rövid kabaréjeleneteit mutatták be. Elsőként Szenes Andor: A szenesember című kabaréját játszották el, majd egy hosszabb bohózat, Nádassy László: A tacskó következett. Noha érezhető volt, hogy amatőr színészek játszanak, mégis szerethető, kedves figurák jelentek meg, a vicces szituációk pedig nem hagyták nevetés nélkül a közönséget.
A kinti programok után az erőd belseje felé vettük az irányt, és újfent a filmvetítő terembe keveredtünk. Az előző napok pozitív tapasztalatai alapján, ismét az animációs kisfilmeket választottuk. Elég erősre sikerült a kezdés a belga alkotású A test szimbiózisa című animációval. A nő és a férfi szerepeiről, kapcsolatáról, a szexuális vágyak és örömök képi világából kaptunk egy szubjektív költői utazást. A sztereotípiák, a nők elhanyagolt helyzete mellett a mai világ megváltozott értékrendjére is rávilágít az alkotó. Csodálatos vizualitással fejezte ki a szerelem érzését, és ennek csúcspontján a földöntúli érzést nyújtó szeretkezést. Könnyedebb jelenetek következtek a Vadászat című francia szösszenetbe, ahol egy rövidlátó vadász szórakoztató kirándulását követhetjük végig, aki vadászkutya helyett nyulat visz a pórázon, a kecskére pedig rábízzák a káposztát. A Felhőkarcolók című kisfilm két dúsgazdag uraság presztízsharcát mutatja be. Egy központi témát feszeget: az elismerés és a hatalom valóban annak a függvénye, hogy kinek, milyen nagy és drága palotája van? A Nem történik semmi nagyon beszédes cím és hű a tartalmához, ugyanakkor végigkíséri egyfajta feszültség és a néző kíváncsisága: mégis történik valami.
A Corp. rendesen megnevettette a nézőközönséget, ahogy bemutatta, hogyan fejleszt egy személy multicéget, és közben hogyan változnak meg a kezdeti célok és erkölcsök ebben a profitorientált, hatalomhajhász világban. Egy horvát rendező újragondolta Piroska és a farkas történetét, ahol a klasszikus mese elemei megjelennek ugyan, de néhány csavarral mégis változtat a történeten. A Piroska története másképp animációjában a farkas elvezeti Piroskát egy virágos rétre, a vadász pedig egy farkast megskalpoló, igazság védelmezője képében jelenik meg. A mindössze négy perces Penelopé nagyon szórakoztató megoldásokkal teletűzdelt eseménysor, amely bemutatja, milyen villámüzemmódban képes az ember kitakarítani, ha csengetnek és hatalmas a rendetlenség. A következő filmnek, ha nem lenne a programfüzetben leírása, akkor nagyon nagy bajban lennénk. Első nézésre a görög alkotópáros mintha egy szürreális, isteni tripet jelenített volna meg. Utólag kerültünk tisztába a látottakkal, amikor utánanéztünk Theodore Pandaleon képeinek és megértettük a animáció ihletését.
Hogy vasárnap se maradjuk éhen, az egyik kondérban már javában elkészült a finom kőlevest választottuk, melyet az udvaron sütött finom házi kenyerekkel fogyaszthattunk el. Jó ebédhez szólt a nóta, na meg a lánykéréshez. Idén duplaesküvőt tartanak a Mediawave-en, melynek keretén belül egy lengyel és egy magyar lány házasodik össze két andalúz legénnyel. Kovács Norbert „Cimbi" és a lovastáncos csapat, kiegészülve a győri Köcsögök és Dudák Néptáncegyüttessel igazi nótázós, táncolós, hagyományos magyar lánykérést és legénybúcsút kerekített. A zenét a Fajkusz banda és a mezőségi hagyományőrző Vasszentgotthárdi cigánybanda, valamint az alsókosályi prímás, Rostás Gyula bácsi húzta. Sziesztaként a Duna bástya tövében bemutatott néptáncbemutatót tekintettük meg a falak árnyékában, a fűre telepedve.
Elszánt vállalkozásra határoztuk el magunkat, amikor beültünk a Tiszti terembe este háromnegyed nyolckor, hogy megtekintsük Jeles András legújabb filmjét, A rossz árnyék-ot. Akik már látták a Jeles-életmű valamely darabját, azok nagyjából sejthették, mire vállalkoznak, akik pedig nem, azok valószínűleg azok voltak, akik lassacskán kiszivárogtak a teremből. A speciális filmvetítés apropóját adta, hogy a rendező, valamint a film forgalmazói is jelen voltak. Utóbbiak kiemelték, hogy nem csak azért speciális a vetítés, mert ők eljöttek beszélgetni, hanem mert előzetes terveik szerint nem kerül mozikba a film. A multiplex vetítések helyett igyekeznek olyan helyeken bemutatni az anyagot, ahol lehetőség van a látottak után párbeszédet kialakítani a közönséggel. A film megosztó hatását nagyon jól mutatta, hogy a vetítés alatt többen elhagyták a termet. Tény, hogy nagyon nehéz még befogadni is, nemhogy értelmezni az alkotást. Ezt támasztja alá az is, hogy a megtekintése utáni beszélgetés nagyon nehezen indult, de a végére érdekes értelmezések, gondolatok pattantak ki a maradék érdeklődő közönség tagjainak fejéből. Volt, aki dicsérte, volt, aki kijelentette, hogy borzalmasra sikerült. A lényeg, hogy valamilyen viszonyulást kiváltott a nézőkből.
Nagyon nehéz volt a Jeles Andrással eltöltött több, mint két óra után visszazökkenni a 'wave-buliba. Az elrepült idő ellenére még elértük az Aznap projekt koncertjét. A tagok nem voltak idegenek, hiszen az Együttlét ideje alatt műhelyformában, mint Közösségi Akusztik Transz folyamatosan felbukkannak itt-ott. A Spanyolfal színpadán zenélve jóval népesebb és táncolós kedvű embert sikerült összemuzsikálniuk. A banda zenéje jórészt instrumentális alapokon nyugszik, amelyben a lelki állapotokat fejtegető autentikus hangokon keresztül egészen a modern hangzásokig utazhatunk. Számunkra ez volt a vasárnapi nap utolsó programja, eltettük magunkat másnapra, hiszen hétfőn lesz a nagy lakodalmak napja.