A Növelés vagy Nevelés? Közösségalakító tevékenységek Magyarország hátrányos helyzetű régióiban elnevezésű projekt keretében Békéscsaba-Mezőmegyeren 2019. június 7-én zajlott a tízedik – projektben vállalt műhelymunka. A műhelymunkán részt vettek hazai és a külhoni partnerek és meghívott vendégek egyaránt. A regisztrációt követően a projekt menedzsere és a Csaba Kulturális Egyesület a Táncművészetért szervezet képviselője ismertette a projekt előrehaladását, folyamatát. Ez után a külhoni és a partnerszervezetek és a jó gyakorlatainak bemutatása történt és a közösségi asztalra szánt termékek átadása történt. Az előadások tartalma: A projekt vállalásunk egy kutatási tevékenység, mely már több mint egy éve zajlik Magyarországon és Erdélyben. A részeredmények bemutatása, disszeminálása történt- Lovász Gergely kutató és Molnár György igazgató előadásában. Kutatási témánk: a nyugati és kelet magyarországi országrész és a külhoni (Erdély) magyarlakta régiónak közösség alakítása, szerveződési folyamatainak vizsgálata és azok összehasonlítása. A külhoni szakértőnk a hagyományok otthona ként is szolgáló Bondár Hajnalka, aki a Sinka István Kézműves Kör vezetője. Másfél évtizede annak, hogy Nagyszalonta szívében, a Csonkatorony árnyékában kitárta kapuit a Sinka István Kézműves Kör, ahol a népikézműves foglalatosságokat kedvelő gyerekek és felnőttek is egyaránt otthonra lelnek. Majd a Vándorló Bográcsok Találkozójáról hallgathattunk előadást, Hajnal László, Óballáért Egyesület képviseletében. A Találkozó legfőbb üzenete a térségi összetartozás, az egymás értékeinek megismerése, a kulturális és gazdasági kapcsolatok erősítése. Egy különleges előadást hallgathattunk a Jóhely tanulóközösségről, Gurbán Líviusz és Tószögi Letti előadásában, a Jóhely Egyesület képviseletében. Egy fiatal csapat aki egészen máshogy képzeli el a gyermekek tanítását, oktatását - nem a mai iskolarendszerben, hanem tanulóközösség formában. Ennek útját, gondolatiságat és eredményeit mutatták be. Majd Békéscsaba egyik neves és különleges közösségfejesztő BMZ- Miki Bácsi? címmel- Baji Miklós Zoltán, autodidakta performer, szobrász, festő, grafikus mutatkozott be. A változatos műfajokban dolgozó (intermédia, totális média, neo-body art) művészre a bécsi akcionizmus, Hajas Tibor és Monty Cantsin (Kántor István) neoizmuisa ugyanúgy hatott. Az utóbbi időkben egyre inkább az ősi magyar motívumok és a sámán-szertatások kerültek művészete fókuszába, mellyel új utakat nyitott a hagyományos értelemben vett perfomansz/happening kifulladóban lévő irányzataiban. Nevéhez fűződik a békéscsabai Csalánleves intermediális művészeti fesztivál sorozat és az Oriens '92 Nemzetközi Performance Fesztivál is. A projekt egyik vállalása egy 120.000 karakterből álló, a két év projekt tevékenységet és jó gyakorlatokat bemutató - Szakmai módszertani kiadvány, melynek előre haladásáról Tószögi György és Véghné Cs. Szabó Judit adott tájékoztatást a műhelymunkán jelen lévőknek. Közösségi ebéd – közösségi asztal elfogyasztása után Citera-összeköttetésben, népzene Felvidéken– Nagy Lajos, Vanger Ignác Dunaszerdahely – nyárasdi népművelők tartották meg az előadást, és mutatták be a felvidéki népzenei és kulturális életet. A műhelymunka végén pedig kerekasztal beszélgetést kezdeményeztünk a népi kultúra közösségformáló hatásáról. Gondolatindítónak Gombai Tamást kértük fel, melyből beszélgetések és kapcsolatok alakultak ki. A nap szakmai eredményeként a következő konklúziókat vontuk le: A kultúrát, a nemzeti kultúrát, sokan - ma is - mint öröktől adottat, kortól független értéket, valami abszolút jót, nemest értelmezték, értelmezik. Láttuk azonban, hogy a kultúra megalkotása folyamat, amiben minden kornak megvan a maga feladata és felelőssége. Ma azt látjuk, hogy a globalizáció folyamatában, amikor a nemzeti szuverenitás több területen veszít teljességéből, egyre fontosabbá válik a lokális hagyomány, a helyi kultúra rögzítése és megőrzése. A cél most inkább a helyi közösség-őrzés és -teremtés, az érzelmi nevelés, az életminőség emelése lehet. Konklúzióként levonhatjuk, hogy a néprajz iránti érdeklődés folytonossága nagymértékben összefügg napjainknak azzal az igényével, amely szeretné megérteni a saját kultúrát. Szeretne valamit visszahozni a szervesnek vélt kultúrából. Szeretné a népi kultúra dalokban, táncokban, rítusokban, természetszemléletben stb. megnyilvánuló esztétikai értékeit és közösségképző erejét az életminőség emelésére és növelésére felhasználni. E szemlélet jeles képviselője napjainkban Andrásfalvy Bertalan. Munkáiban hangsúlyozza a helyi (paraszti, népi) kultúra szerepét az érzelmi nevelésben, a közösségformálásban, az identitástudat megerősítésében. Ahogy ő fogalmaz: a népi kultúra szerepét a közművelődésben. Napjaink törekvéseit egyfajta kompenzációnak tekinthetjük. Valami nem létezőt akarnak létrehozni, valami elveszettet akarnak pótolni. A nemzeti kultúra megszerkesztése és a „helyi kulturális örökség megalkotása” egyaránt közösséget formált és formál: nemzetet, mint elképzelt, ám mégis valós közösséget, illetőleg valóságos helybeli közösségeket, a nemzeti kultúra és identitás őrző közegeit. A műhelymunka várakozáson felüli eredményekkel zárult.

A pályázatot az EFOP-5.2.2-17 Transznacionális együttműködések című felhívás alapján nyerte a Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány, konzorciumi partnerségben a békéscsabai Csaba Kulturális Egyesület a Táncművészetért szervezettel. A nyertes projekt 2017. november 1. és 2019. november 30. között kerül meggvalósításra, „NÖVELÉS vagy NEVELÉS?" Közösségalakító tevékenységek Magyarország hátrányos helyzetű térségeiben (azonosítószám: EFOP-5.2.2-17-2017-00074) címmel, 50.000.000 Ft vissza nem térítendő, 100%-os mértékű állami támogatottsággal.