művészeti & ifjúsági & és más szubkulturális/underground közösségek

beat & rock & jazz & underground & népzene

irodalom & film & fotó & képzőművészet

fotó dokumentumok & írásos visszaemlékezések & videók

ÖTVENES ÉVEK

(a részletekért kattints a címre)

HATVANAS ÉVEK

(a részletekért kattints a címre)   

HETVENES ÉVEK

(a részletekért kattints a címre)

NYOLCVANAS ÉVEK

(a részletekért kattints a címre)

KILENCVENES ÉVEK 

(a részletekért kattints a címre)

AZ EZREDFORDULÓ UTÁN

(a részletekért kattints a címre)                                          

TIZES ÉVEK

(a részletekért kattints a címre)

Tisztelt Érdeklődő!

A MEDIAWAVE Fesztivál 25 éves évfordulója kapcsán 2014-2015-ben erőteljes emlék- és dokumentumgyűjtésbe kezdtünk. E gyűjtés közben találtunk szép számú olyan szálat, amelyek túlmutatnak a MEDIAWAVE kereteink, annak egyfajta szellemi előzményeinek tekinthetők. És vannak olyanok is, amelyek a MEDIAWAVE mellékhatásaként bontakoztak ki, kaptak erőre. Ezért 2014 decemberében megérlelődött bennem az a gondolat, hogy ha már sikerült "felvernünk a port", nem kellene hagyni leüllepedni, hanem megpróbálni egy olyan internetes gyűjtemény alapjait létrehozni, amely bemutatja egy vidéki város - jelen esetben Győr - öntevékeny és földalatti művészeti életet, független, civil mozgásai a Kádári konszolidáció kezdeteitől a rendszerváltásig, és második körben a rendszerváltástól napjainkig.

Véleményem szerint fontos ez azért, mert a budapesti kulturtörténet szinte minden zúgát felmérték, kikutatták. A jelentősektől a legjelentéktelenebbekig. Ugyanakkor a magyar vidék szokás szerint hallgat, feledésre ítéli, hagyja porral ellepni, esetenként ledózerolni saját (kultur)történetét, egykor működő közösségi formáinak emlékezetét. A mai internetes világ előtt időkből csak a Kisalföld és a Győri Rádió és Televízió - utóbbiak biztosan hiányosan fennmaradt - archívuma adhat valamilyen képet az ezen időszakot vizslatni szándékozó jövendő kutató számára. És az is biztos, hogy ezen médiák többségében az adott kor hivatalos  kulturájáról, közösségi megmozdulásairól őriztek meg emlékeket. Hiszen a szocializmusban nem nagyon szabadott hírt adni az időről időre felbukkanó, a felnövő újabb és újabb generációk által létrehozott progresszív szellemi teljesítményekről. Ezeket jobb esetben takargatni, esetleg elhallgatni, rosszabb esetben tiltani kellett. És ma már jól tudjuk, hogy a rendszerváltás után sem sok minden változott ezen hivatalostól eltérő, progresszív, kísérletező és értékteremtő folyamatok megítélésében.

Ugyanakkor úgy érzem, hogy a 60-és és 70-es évek, de még a 80-as évek tekintetében is nyugodtan meghírdethetjük a népzenében sikerrel véghezvitt "utolsó óra" programot.

Személyesen szívesen áldozok erre időt és energiát, és örülnék ha ebben a gyűjtőmunkában segítőkre találnék, hogy minél több mindent megőrizzünk és felfedjünk városunk kultúr és közösségi történetének eme mostoha szeletéből. Többen többekhez eljuthatunk és segíthetjük leporolni a port a múlt értékes dokumentumairól, és visszaemlékezések formájában megőrizhetjük az egyes korszakok hangulatát és értékeit. Nem arra szánnám én eme gyűjtést, hogy aztán  levéltára polcain tovább porosodjanak, hanem egy élő netes archívum alapjának, amelyet a köz könnyedén elér és folyamatosan bővíteni tud. Hiszen ne feledjük, hogy amit ma gyermekeink világmegváltó szándékkal napról napra létrehoznak, az holnap már történelem lesz és hamar elfedi az újabb rárakódó progresszív réteg, de mondjuk 10 év múlva arról is úgyanígy fognak gondolkodni utódaink, mint amilyen gondolatok által vezérelve én elindítom eme folyamatot.

Hartyándi Jenő

Győr-Szabadhegy, 2015. február 16.

.........................................