MONOSTORI ÉVA

közösségfejlesztő, építő, szervező

(Koppánymonostor)

véleménye

Ígértem, hogy adok némi visszajelzést az esküvőnkről, igyekszem most eleget tenni ennek az ígéretnek.

Az a helyzet, hogy lélekben, s némileg emberileg és technikailag is sokat gyúrtunk rá. Nagyon készültünk. Igyekeztem átvenni azt a lelkiséget, hogy lazán, úgy gondolomformán csináljuk. Nem ment minden esetben. A tutaj készítése viszonylag gyorsan ment és örültünk annak, hogy működik. Én szerettem volna neki egy tesót is, de a fiúk meggyőztek, hogy elég lesz. Gondoltam, hogy nem így lesz, de azt is gondoltam, hogy többszöri rávezetésre sem értették meg, hát akkor tapasztalják meg. Talán sikerült. Vannak, akiknek meg tudjuk mondani, hogy mi az, ami jó, s vannak, akiknek ezt meg kell tapasztalni. Mi most ebben a szerepben ez utóbbiban vagyunk.

Nyilván az csak nekünk volt hiány, hogy azt terveztük a két part között egy feszített kötél lesz, ami segíti majd az utazókat, s amivel gyorsíthatjuk is a folyamatot. Szerintem elfelejtették megvenni a kötelet, így rögtönöztek. Talán ez sem baj. Az úszó asztal sem jött létre, de talán ez nem volt akkora hiány, legalább lesz újdonság ha legközelebb is erre szánjuk el magunkat.

Készültünk vízzel és a főzéssel, de nyilván voltak egyedi kívánságok is. Első sorban a spontán ott főzőktől, azoktól, akik csak az alapanyaggal készültek, de a technikával nem. Azt gondolom, hogy ezt is sikerült áthidalnunk. Végül mindenki megfőzte azt, amit akart. Én ezeket nem láttam problémának, inkább vicces volt és mozgalmas.

Elfogult vagyok, mert nekem nagyon jó emlék ez a nap. Nyilván én is láttam - első sorban, vagy kizárólag magunk felé - hiányosságokat, vagy balfaszkodást, de úgy éreztem, hogy egyik sem volt olyan és akkora, hogy az valamiféle gondot okozott volna.

Tetszett nagyon a gyors alkalmazkodás, s a hirtelen sokszínű konyha- és egyéb kulturális sokszínűség. Helyes volt az ifjú pár, én a francia családtagokkal értekeztem egy kicsit, nagyon élvezték szerintem.

Talán az ételből kevesebb is elegendő lett volna. Majd legközelebb.

A kollégáim említették, hogy voltak többen, akik jöttek, s gyakorlatilag mentek is. Amint feldolgozták, hogy a sziget csak egy sziget, inkább visszamentek, s nem maradtak velünk. Szerintem ez is jobb így, mintha ott duzzogtak volna.

Szerintem a szállítással sem volt gond. Helyes volt a buszos, mert a hirtelen jött kérést is teljesítette. Elvitte a gyerekeket.

Az autókra jobban kell(ene) majd figyelnünk. Ott kellett volna legalább egy valaki, aki figyel erre, s nem engedi be ide ( az esküvő helyszínére) őket, a főzőket is csak a kipakolásig. Ezt teljesen nem tudtam átvenni, mert én is 'kezdőkkel' érkeztem, s beszarás volt, ha látótávolságon kívülre kerültem. :) De nagyon tetszett nekik, amíg élünk erről fogunk mesélni majd.

Azokkal voltunk a leginkább hatékonyak, akik időben érkeztek főzni, tehát a kipakolás még azelőtt megtörtént, hogy a nép átzúdult volna szigetre.

Arról nincs tudomásom, hogy az előadások, foglalkozások megtörténtek-e, így erre nincs véleményem. Mi is terveztünk egyet, én örülök, hogy nem szerveztük le, mert az előadó megőrült volna, az biztos. Ha tervezünk is jövőre, már látom, hogyan kell majd.

A nép nagyon rendes volt. Szinte észrevétlen tűntek el. S nem hagytak sem szemetet, sem pedig olyan dolgot, amire azt mondtuk volna, hogy... Vagyis semmit nem hagytak. Szinte érintetlennek tűnt a terep. Ez dicséretes, ezt légyszi mondd el mindenkinek, hogy örüljenek.

Mi ezt láttuk, ezt tapasztaltuk.

Nagyon jól éreztük magunkat, s nagyon örülünk, hogy részesei lehettünk.

Tudom, hogy elfogult vagyok, de most így van.

Szívesen hallom majd a te meglátásod is, hisz biztos, hogy egészen más szemmel nézted.

Köszi még egyszer a lehetőséget.

Üdvök. M. Éva